Le vie en Rose
http://www.youtube.com/watch?v=q_6UEtFuDHY
http://www.youtube.com/watch?v=pY-rPDwzM9M
The Bartender never gets killed
http://www.youtube.com/watch?v=xi12ecF0DKg
lion zion
http://www.youtube.com/watch?v=2ohGXCoQ_3o
in dust we trust
http://www.youtube.com/watch?v=CXSDOkycc2I&feature=related
Rose
http://www.youtube.com/watch?v=0NdmIpHKfgk&feature=related
blame it on
http://www.youtube.com/watch?v=vjW1iq4IO2k
Pillangó effektus
Aztán jött Sophie.
a csöszerü harang
Friday the XIII-th
Nagy szavak ezek, válaszolt nyugodtan a hang a falbaépített hangszóróból. Mégis, milyen problémát tartana szerinted fontosnak a világunkat építö mester? Mit hoztál magaddal Rodney?
A Concordia feliratos ajtó zárja kattant, szabad utat engedve a fiatal férfinak.
[aurora XII - so be it]
Nos, ha már csak a szabad akaratom maradt egy beteg Isten játszóterén, akkor a kreativitásomat kell latba vessem olyan megoldásokat nyújtva a problémáira, amelyek a legfrappásabb válaszokat adnak a dilemmákra.
Ezzel rákényszerítem, hogy a legmagasabb státuszt és legjobb körülményeket adja meg a világomban, hiszen a legfontosabb problémák csak magas státuszból láthatóak.
Tekintettel arra, hogy a magas státusz eleve problémákat szül, amire csak a személyes integritás a megoldás, ezt meg képes tartani az ember, mert már rádöbbent az igazságra, hogy ez az egész világ egy illúzió.
Mindketten jóljárunk: a professzor megkapja a valaha volt legmagasabban teljesítö agyát a laborban én pedig az illúzió világomban megkapom a teljhatalmat.
Mi is kívánhatna egy lombikba csomagolt agy, mint a legkellemesebb álmokat?
[aurora XI - the Freedom lies within]
Nagy lélegzetet vett és azt lassan kifújva megérintette az interkom finoman parázsló gombját.
Lassan teltek a másodpercek. A fiatal látogató pontosan tudta, hogy az öreg tudatosan ügyel még a szabad szemmel alig látható részletekre is, ámbár mégsem lehetett volna részletekben elveszönek mondani.
Az interkom panelja egy halk statikus zajt adott, mintha életet lehelt volna bele valaki a fal másik oldaláról. Egy ötven év körüli férfi hangja szólt, meglepön halk hangon, éppen hogy csak nem suttogva.
- Képzeld el egy percre, hogy a fizikai valód, csak egy vízzel teli üvegtartályba helyezett agy, egy őrült professzor laboratóriumában.
A menekülésnek értelme sincs. Az agyadhoz egy számítógép szondája csatlakozik és a professzor a tartályban lévö vízbe kevert anyagok változtatásával szabályozza, hogy az álomvilágodban milyen hatások érnek. Megszállottan tanulmányozza az érzéseid a számítógépén keresztül. Egy nap megsejted az igazságot, de folytatod a megszokott álomvilág életed, nehogy a számítógép bármi szokatlant bemérjen, mert akkor a professzor lehúz a WC-n, mint meghiúsult kísérletet.
Mik a lehetöségeid a sorsod megváltoztatásában ebben a végtelenül bizarr szituációban, Rodney?
Fidelity
A liftkabin piros Jakaranda-fa borítását mindíg végigsimította Rodney akárhányszor erre járt. Ma sem tett másként. Valamiért szerette ezt a színt. Valahol a narancs és a tüzvörös között félúton: a parázs gyenge melankólikus haldoklásától erösebb és bátrabb, de a buta és pusztító lángoknál mérsékeltebb tónus.
Amilyen a saját lénye volt: Elég csendes ahoz, hogy a fontos jeleket még meghallja, de kellöen bátor is, hogy minden lelket próbáló helyzetböl fel merjen állni. A felkelö nap fénye, amelybe szabad szemmel még éppen bele lehet pillantani.
Huszonegyedik emelet - szólalt meg egy nyugodt nöi hang a lifkabin elektronikájából.
Huszonegyedik emelet, ismételte a fiatal férfi. Az oroszlán verme, ami elött csak bevezetö lábnyomok vannak. Valahogy mégsem szorult össze a torka., mint ahogy a legtöbb látogatónak szokott. Ö egyike volt annak a kevésnek akit nem nézett élelemszámba az oroszlán - a jóöreg Ron MClaren, akivel még az elnök sem mert újjat húzni.
Azonban Rodney-t soha nem az üzlet vagy a politika vezérelte Ronhoz, mint inkább a barátság ereje és a továbbképzés szomja az önmérsékelés kegyetlen hosszú útján. A lift kijelzöjére pillantott mielött kilépett a liftböl: Tizenegy óra ötvennyolc perc, de épp váltott az óra: ötven kilenc.
Az emelet kondója egyáltalán nem hasonlított a földszint szürke márvány világához. Ron birtokolta a szintet, így az a saját ízlésvilágához volt igazítva. Vastag, bordó színü plüss szönyeg borította a padlót, a falak pedig módos szélescsíkozású lila és naracs színü, dombor tapétával voltak borítva, a plafon a Jakaranda virág lilája volt.
Szemben a lifttel egy szintén Jakaranda fából készült ajtó állt, amelyben vastag függöleges csíkozású glavízorott üveg volt ágyazva. Szemmagasságban egy keretes tábla fogadta a látogatót, rajta klasszikus, aranyozott betükkel:
Concordia
Rodney azonban nem az ajtó felé vette az irányt, hiszen még volt egy teljes perce. A liftböl kilépve balra fordult, ahol egy félkör alakú üvegfalú kiugró párkány kínált padlótól-plafonig érö impozáns panorámát a belvárosra és a kikötöre. Rodney beállt a kitüremkedö félkör gyújtópontjába és végigvezetve a tekintetét az öblön, magába szívta a panorámát. Idefentröl nézve tökéletes csendben mozogtak a város apró részecskéi, mint egy óriási szerkezet apró csapjai.
NAVRAS
[aurora IX] as above
Omer mosolyogva forgatta a kezébe nyomott piros huszast. Amilyen rövidnek ígérkezett a fuvar, olyan zsírosan fizetett. A taxiórájára pillantott: a távolság az Operaház parkolójától a kamarákig alig csavart föl 7 dollárt. Végre jól kezdödik a nap, nyugtázta, de sok ideje nem jutott a háromszoros órabéren gondolkozni, mert máris egy láthatóan feszült jogászkinézetü utas vágódott be a taxiba. 'Vélhetöleg egy vas borravalót sem fog adni' - sóhajtott: ahogy fent úgy lent. A gázra lépett, de nem igyekezett át a következö sárgán.
Rodney belépett az épületbe. Pragmatikus vonalak és szükre tónus uralkodott a földszinti kondóban. Az egyedüli változatosságot a fekete márványkockák jelentették a fehér padlóban. A liftgombhoz ért, az ajtó azonnal szétnyílt.
Két jogász lépett ki a liftböl, láthatóan a beszélgetésükbe temetkezve. Hosszú fekete kabátot és jogászparókát viseltek. Rodneyra pillantva azonban hamar abbahagyták a beszélgetést, és megilletödve biccentettek az épületbe frissen érkezett szmokingos fiatalembernek.
Good day W.M.R.B. - mondták.
P.W.M.R.B. - válszolt Rodney ikonikus mosolygásával javítva ki a jogászokat, akik a tiszteletet megadva helyesbítettek, majd sietve továbbálltak.
[Aurora VIII.] Kronosz
- Szeptember elseje. Minden szinkronizáltan ketyeg, se korábban, se késöbb a megszokottól. Még egy napdekád és installálva leszek a kerület székbe.
Olyan érzésem van mintha a Galaxis maga lenne a föépítész óraszerkezete. Nincs egyéb célja, mint az idöjelzés, benne minden porszem egy pici fogaskerék, benne minden élölény egy szegecs, benne minden planéta egy bolygómozgású csap.
Aprólékosan beállított dominósor, amely azán bejár egy beállított hosszúságú ciklust a mester polcán a többi ketyegö óra mellett.
Istennel érdemes jóban lenni, mert nélküle ez egy agyrém, de vele csak egy ízléses óragyüjtemény. Istent foglalkoztatja az idö - úgy tünik.
parking lots [L.M.R.]
[Aurora VII.] Sonneries de la Rose Croix
Gyönyörü nyakéked van - ismerte el az irigykedését rosszul kendözö nö.
Ez? Rodney-tól kaptam. Aztmondta, hogy fontos szimbólum és hogy ezoterikus is. Mondott még valamit, de nem értettem pontosan. Rodney olyan titokzatos! Inkább meg sem próbálom teljesen megérteni, annyi biztos hogy vallásos, de nem tudom mi a vallásának a neve.
A másik nö egyszerüen szétolvadt. Semmi értelme nem lett volna, hogy valamit is takarjon az érzelmeiböl. De talán így tartotta meg eredetiségét barátnöje felé.
Nem volt kevésbé szebb mint a vörös ruhás nö, de közel sem volt benne annyi tartás. Bizonytalan típus volt. Ezért irigyelte leginkább a másikat: érezhetö volt rajta gondolatainak harmóniája, amint az kivetült egész fizikumára is.
- Hogy csinálod? - préselte ki magából a rövidre szabott szavakat.
- Az az érzésem, hogy Rodney-val hangoljuk egymást. Mintha valamilyen orgonát vagy zongorát hangolnál. Egyszerüen csak tudod, hogy napról-napra szebben szóltok a hallgatósághoz a világ operaházában.
Favourite Game
[Aurora VI.] Reconnaissance
Rodney megmosta az arcát, feltette csokornyakkendöjét, megigazította frizuráját és szmokingját, majd a gondolataiba mélyedt, hogy az elöbbi "meeting" eredményességét értékelje. A dolgok maradtak amilyenek voltak, azonban gondolataiban egy új oldalsó reflektor kapcsolódott fel, megvilágítva eddig nem látott részleteket.
Megfelelöen el tudtam magam helyezni a szituációban, így megfelelöen tudom majd exponálni magam, ha a helyzet úgy hozza. Ezenkívül látom a következö lépésem. Istenhez szólni arany.
És szépen lassan értinthetetlenné válik az ember. Illetve azzá amivé szeretne. Ezek szerint leszürhetjük, hogy a saját kivánságom volt érinthetetlenné válni - szedte rendbe a gondolatait Rodney.
De vajon miért nem kívántam valami mást? A politikai érinthetetlenség lenne a legvelösebb kívánság amit egy ember megkaphat? Távolról sem, talán más tíz gyermeket kívánt volna, valaki sok-sok barátot, megint más száz megélt évet.
Az a gyanúm, hogy azok a viccek, amelyekben a svejk aranyhal pontosan teljesíti a hanyagul megfogalmazott kínánságokat, - nos azok nem viccek.
A problémák megoldásai komplexebb és egyben alapvetöbb problémákhoz vezetnek. Amíg el nem jutunk szépen az eredeti problémához - csengtek a férfi fülében Istenének szavai.
[aurora V.] OZ the Wizard
Ma sem eredeti formámban látsz - szólt a hang. Egy illúzió az arcom, azé, amivel a legjobban el tudsz fogadni az adott helyzetben. A hangom sem hang. A saját hangod. Gondolataim is a gondolataid. Nem is létezem! - nevetett.
De tudom, hogy létezel, dacoltam az önnönvalómmal. A tenyeredben élek, függök rajtad mint egy pár cseresznye, addig vagyok amíg te gondolsz engem, és nem tovább.
Egy pár cseresznye? - Örülök hogy beugrottál, mindíg szeretem a hasonlataidat! De hát ezért teremtettelek, szükségem van az élöre, hogy megfejthessem magam.
No lássuk azt a problémácskát - folytatta a hang. Szeretem a problémáidat. Érdekemben áll, hogy a problémáid meg legyenek oldva. Megfejtjük öket és mindenki jól jár: én közelebb kerülök az eredeti problémához, te pedig szépen lassan érinthetetlenné válsz. A bolondnak is megéri. Isteni ez a szimbiózis, nem gondolod Rodney?
Nos, az ember nem érvel Isten szavai ellen. Nem azért, mert nem lehetne, ha jobb lenne nála.
Cogito ergo sum? - vágtam ki magam, amennyire tudtam.
Kanpeki! - mondta és felnevetett újra, gyémántos nevetésével, aztán a tárgyra tértünk.
[aurora IV.] - M.C.
A hatalom felelösséggel jár, mondják komolyan a hatalmat soha nem birtokoltak, a tölük is fiatalabb és naivabb hallgatóságuknak.
A helyzet azonban nem ez.
A hatalom csak kreativitásért könyörög. A gáz az, amikor bármit megtehetsz, de a fantáziád annyi, mintegy marék százasszögnek. Ilyenkor megéri érteni a helyzethez, mert Pandora nem nyílik nehezen.
Isten ugyanakkor türelmes. Néha-néha biztony fel kell keresni, és kipakolni, hogy nem értem a szitut, legyen szíves értelmezze.
Itt történt az Operabár budijában, egy tintás szombati napon. Valami csoda folytán meghitelezék nekem a fényt.
Egy pillanatra láttam, de abban a pillanatban mindent: Minden nagyszerü volt, egyszerü, feltérképezett, titkoktól és idötöl mentes. És láttam Istent is. Megdöbbentö volt látni az igazságot.
Aztán köddé is vált a látomás, ahogy jött, de akkor elkaptam a frakkját és azóta sem engedem.
Itt vagyok hát ma is, kedvenc meditációs helyemen, az operabár klozetében. Látni akarom Istent ma is. Merítenem kell belöle, hallgatni akarok rá. Az út egy és csak egy csatornán keresztül hallhatom. Éhezem újra. Adj ennem.
Isten hozott, mondták Rodney-nak.
[aurora - III.] La Maison Rogue
Magasztos nyugalommal ringatózott a hajó, mentesen kapkodó hullámoktól, felhöktöl és idötöl. LMR-t, a luxus jachtot alul-felül a természet kéksége borította, orinoco kezeiben tartva a bárkát mint egy rubin kavicsot, valahol fél órára az utolsó ausztrál szigettöl. Közel és távol tökéletes nyugalom honolt, de a hajóról a szerelem félreismerhetelen hangjai szürödtek ki a végeláthatatlan széféra füle hallatára.
Ha lett volna karórára szükség a polinéz óceánon, az órák helyett valószínüleg napokat jelöltek volna a számlapon. A fedélköz hüvösében pihenö fiatal párra azonban még ez sem vonatkozott, felölük hónapos beosztások is jelölhették volna az egységnyi idö múlását.
"Eltartott egy darabig, de végülis mégiscsak úgy alakult ahogyan a vízióimban megjelent annak idején. Söt, érdekes, hogy jelen események juttatják eszembe az elfeledett részleteket, hogy ezeket külön-külön láttam korábban.
Igaz, azóta a falak ismét megvastagodtak, már egyáltalán nem hallom, amit talán amúgy sem lett volna szabad, de lehet addig kellett hallanom amíg hallottam és nem tovább.
Voltunk már mi itt, csináltuk már azt amit most és talán már az sem számít hogy akkor melyikünk ki-ki volt. Egy párszor már lejátszottuk a szerepünket, vajon hányszor jövünk még vissza?"
Rodney lomhán feküdt a Jact fedélközben, most még egy kis ideig egyáltalán nem volt kedve mélységes beszélgetésekbe menni, de megsérteni sem akarta volna a nöt.
[aurora - II.] Bástyák a sakkasztalon
-Nem mondom, hogy nem volt különleges az ebéd, de azt ne hidd, hogy ennyivel leveszel a lábamról - súgta Rodney fülébe a vörös ruhás nö.
- Arany jó lesz? - válaszolta a fickó, sajátosan lassú de finoman tagolt hanglejtésben.
Éva, akit nem is hívtak hivatalosan Évának, még közelebb húzódott Rodney füléhez, már-már hozzáérve a börhöz: Az arany jó lesz - sóhajtotta. Kisvártatva a bankárok terén két embert benyelt a Jegybank hatalmas forgó ajtaja.
A lift már két perce távolodott a fölszinttöl. A nö végigsimította hüvösödö felkarját.
Minusz nyolcadik emelet, teherlifttel nem a leggyorsabb, de hidd el a látvány felmelegít majd - mondta Rodney. Ezen a szinten találkoznak a kereskedelmi bankok likviditási folyosói. Mint a kerékagyba futó küllök, röviden úgy is fogalmazhatnánk a pénzfolyosók, ahol keresztültargoncázzák a napi aranyat, amikor stratégiai döntések születnek az intézmény ellenkezö végében, fent a 38.-adik emeleten.
Maga a terem nélkülözött minden díszítést, mert útjába állt volna a maximális praktikusságnak. Valóban, mint a kerékagyba futó küllök, úgy futtak össze a legszárazabb kontinens bankjainak teherfolyosói a Jegybank páncél szívében.
Rodney nehezen tudta fékezni fiús vigyorgását a kövé dermedt Évára tekintve:
Bástyák a sakkasztalon. Hiába, van egy aranymennyiség aminek a látványát egyszerüen szokni kell.
hozsánna
testaments
minden él és magába vissza tér
régi és új
örök harca dúl
/bonanza banzai/